Select Page

A panettone

A kovásszal készült lágy foszlós tészájú kalácsféleség az olaszok egyik kedvence, és a karácsony elmaradhatatlan kelléke.

 

Maga a panettone szó a pane (kenyér) szóból ered kicsinyítő képzővel milánói dialektusban. Már a XI. századból vannak arról írásos emlékek, hogy az emberek szívesen fogyasztottak ilyesfajta édes kenyeret. Ludovico Sforza milánói herceg uralkodása óta, azaz a 15. századtól készül a mainak megfelelő módon. 

 

Panettone legendák

  1. Egy Ugo nevű madarász nagyon beleszeretett a helyi Toni nevű pék lányába Adalgisba, s hogy meghódítsa a lányt pékinasnak állt. S mivel a bolt nem ment túl jól, sólymokat lopott az udvarból, majd eladta őket s az árából vajat és cukrot vett, ezt keverte a tésztába, így lendítetve fel az üzletet. Innen a név Toni kenyere, azaz pan di Toni. (a lány természetesen viszonozta a szerelmét)
  2. Ennél ismertebb legenda kötődik Ludovico Sforza udvarához, ahol a szakács elrontotta az ünnepi kalácsot. Egy ügyes, Antonio nevű inas, hogy mentse a menthetőt kovászból, tojásból, vajból és cukrozott gyümölcsökből új “kalácsot” készített, melynek akkora sikere lett, hogy hálából róla nevezték el és lett: pan di Toni.

TIPP: Ha már kissé megszikkadt, érdemes megkóstolni melegítve is, úgy is  nagyon finom, főleg ha kissé karamellizálódik. Esetleg készíthetünk belőle – babapiskóta helyett –  tiramisut.